Fene tudja, egy biztos, már kis koromtól szívesen segítettem anyunak, a konyhában tenni venni.
Alapvetően önállóságra próbáltak nevelni, és ahogy nőttem, egyre több feladat adódott. A nyári szünetekben is, amíg a szülők dolgoztak, minden napra meg volt a feladat, a napi főzés, mosogatás, rend rakás mellett. Hol mostunk és teregettünk, hol főztünk, hol takarítottunk húgommal. Mire elkerültem otthonról, már elboldogultam a háztartással. Szükség is volt rá, egy főiskolai kollégiumban.
Persze nem csak a szükség és kötelesség vitt rá, nyilván érdekelt is a dolog. Kipróbáltam olyan lányos dolgokat is, mint a hímzés, varrás, kereszt szemes díszítés, horgolás. A házi munkák közül a vasalás a kedvencem.
Leginkább akkor szeretek házi munkákat végezni, mikor egyedül vagyok, és nem lát senki. Ilyenkor én magam oszthatom be az időmet és a feladataimat. Így vagyok a leghatékonyabb. Olyan, mintha egy tündér lennék – mire a többiek hazaérnek, ragyog a ház, vagy kész az ebéd/vacsora vagy hasonló meglepetések várják őket.
Hát valami ilyesmit jelent szerintem a házi tündeség.
Notes Epistolarly 