Távol?

Tudom, sokszor nem úgy viselkedem, ahogy azt szeretnéd. Hidd el, én sem szeretnék ilyen lenni.
Sokszor talán nem figyelek rád eléggé, mert a gondolataim máshol járnak. Sok minden foglalkoztat, főként a munka, és más projektek. Hiába, ezeket nem tudom az ajtón kívül hagyni. Jár az agyam, cikázik össze vissza. De ez nem csak otthon van így. Ahogy nem tudom a munkahelyen hagyni az ottani dolgokat, úgy az otthoni dolgok is elkísérnek a munkahelyre. Velem vagytok mindig.

Kevés időnk jut egymásra, bár mindig arra gondolok, hogy rosszabb is lehetne. Én mégis mindig jobbat szeretnék. Azt szeretném, ha én is jobb lennék és nektek is jobb lenne. És mikor érzem, hogy nem megy, akkor mindig szomorú és csalódott vagyok.

Lehet, hogy nem mondom elégszer, lehet, hogy nem bizonyítom eléggé, de nekem ti vagytok az élet. Szeretlek benneteket nagyon, magamnál is jobban.

Néha talán úgy tűnik távol vagyunk egymástól, mert leköt bennünket más. De vajon lehetünk e közelebb egymáshoz, mint egymás szívében?

Sokszor azt kérded/gondolod, hogy talán van valaki más, talán nem vagyok boldog, hogy válni akarok. Ha boldogtalannak látszom, csak azért van, mert attól félek, nem vagytok elégedettek, nem vagytok elég boldogak velem. És ezt nem szeretném.